A mondókáknak azon fajtáit olvashatod a következő cikkben, melyek már megtornáztatják, megtáncoltatják a gyermeked, vagyis sokkal aktívabb részvételt kívánnak meg tőle, mint az eddigiek. Szerencsésnek mondhatjuk mi, magyarok magunkat, hiszen népi mondóka kincsünk ezekben is bővelkedik.
Lóg a lába, lóga,
Nincs Katinak dóga.
Mert ha dóga vóna,
A lába nem lógna.
Pucír cigány, hadaró,
Beleesett a pondró!
Hacacáré, hacaca,
Lóg a pendely madzaga.
Lóg a lába, lóga,
Nincs Zsuzsinak dóga.
Mert ha dóga vóna,
A lába nem lógna.
Ezeket a láblógatókat mind ugyanúgy lehet játszani. A gyermeket egy kicsit magasabb helyre ültetjük, ahol szabadon mozoghat a lába előre-hátra. A mondóka ritmusára lóbálja a lábát, később velünk is mondhatja!
Cini-cini, muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika.
Jobbra dűl, balra dűl,
Tücsök koma hegedül.
Zsófi, Zsiga, Zsuzsika,
Zendül a víg muzsika.
Zsiga Zsófit táncoltatja,
Zsuzsikát is megforgatja.
A táncoltató mondókák lényege a ritmus és mozgás összehangolása. Legjobb, ha két gyermekkel játsszuk vagy, Te is táncolsz a gyermekkel. Kezét tegye csípőre, és így forogjon jobbra-balra az ütemre.
Kistornászok vagyunk mi,
szépen tudunk tornázni,
jobbra és balra hajolunk,
és utána ugrálunk.
Kedves tornáztató, mellyel megmozgatjuk gyermekünk testrészeit. Azt is mondhatjuk, játékos torna. Ha gondosan válogatod össze a tornáztató mondókákat, akkor a játék végére minden egyes porcikáját átmozgatjátok. Az első két sor közben csípőre tett kézzel jobbra-balra forgassa a vállát, majd jobbra-balra hajolunk, ahogy azt a mondóka is mondja. Végül pedig a ritmusra ugrálunk.
Ujjainkat mozgatjuk,
karjainkat forgatjuk,
előre-hátra hajolunk,
és a végén tapsolunk.
Bemelegítéshez kiváló mondóka. Előre nyújtott karral mozgatjuk ujjainkat, majd karkörzés következik előre. A szövegnek megfelelően folytatjuk a feladatokat az utolsó két sor alatt.
Ilyen nagy az óriás, (állva, felfelé nyújtózkodunk)
Ágaskodjunk kispajtás.
Ilyen kicsi a törpe, (leguggolunk)
Guggoljunk le a földre.
Mérleg vagyok, billegek, (terpeszben oldalra kinyújtjuk a karokat és billegünk balra-jobbra)
Két kezembe súlyt teszek.
Óra vagyok, ketyegek, (magunk előtt a két mutatóujjunkat felváltva felfelé emelgetjük)
Bölcsődébe sietek. (ritmusra topogunk)
Kicsit nagyobb mozgást igényel már ez a mondóka, de gyermekek kedvence! Első két sornál állva nyújtózkodunk felfelé, mint az óriás. A következő két sor alatt a törpéket utánozva, guggolva lépkedünk. Majd, ahogy a szöveg is mondja, mint a mérleg billegünk, vagyis terpeszben, karunkat oldalra nyújtva jobbra-balra döntjük törzsünket. Utolsó előtti sor alatt magunk előtt emelgetjük két mutatóujjunkat, végül pedig egyhelyben topogva, úgy teszünk, mintha bölcsődébe szaladnánk.
Fújja a szél a fákat,
letöri az ágat, reccs!
Egyszerű kedvenc, talán ezzel érdemes kezdeni. Az én gyermekeim már egy éves korukban követelték ezt a mondókát, és utánozták a mozdulatokat. Az első sornál karunkat felemelve jobbra-balra mozgatjuk, mint a fák lombjai. A végén pedig lecsapjuk karjainkat a combunkra!
Gomba, gomba, gomba, (öklünket összeütögetjük)
nincsen semmi gondja, (tenyerünket forgatjuk)
ha az eső esik rája, (ujjakat lefelé tartva mozgatjuk)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben fejünk előtt)
Az esőt csak neveti, (szánkra mutatunk nevetve)
van kalapja, teheti. (emelgetjük kalapunk)
Kisebb mozgást igénylő, ülve is játszható mondóka. Első sorban összeütögetjük az öklünket, majd tenyerünket egymáshoz dörzsöljük. Esőnél ujjainkat lefelé tartva mozgatjuk, majd félkört rajzolunk a levegőbe, a fejünk előtt, mint a gomba kalapja. Nevetésnél, szánkra mutatva nevetünk, végül pedig játékosan képzeletbeli kalapot emelünk.
