A mozgás, pontosabban az összehangolt tudatos mozgás több, mint puszta fizikai aktivitás és biokémiai folyamatok sokasága. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy azért kell a gyereknek mozogni, hogy lekössük, kifárasszuk, kövesse az álmunk, mert sportolói pályát szánunk neki vagy ne hízzon el stb. A tudatos, figyelemmel irányított mozgás összehangolja a gyermeknek a testét-szellemét-lelkét. Egyszóval a gyermek összhangba kerül önmagával, és ezáltal rengeteg folyamat megindul benne, mind pszichésen, mind testileg.
Amikor végrehajt egy mozdulatot, amelyet követnie kell a figyelmével, akkor nem a külvilágra figyel és arra a ”milliárd” ingerre, amelyek folyamatosan érik őt, megosztják a figyelmét és sokszor feszültséget keltenek benne, hanem csak magára összpontosít. Ezáltal megismeri és fejleszti képességeit!
Egy új mozdulat megtanulásával és gyakorlásával nem csak izomzata fejlődik, hanem az agya is. Minden agyi struktúra tovább fejlődése pedig kiegyensúlyozottabb embert eredményez, egyre szebb és jobb híd alakul ki a test és a psziché között. A tudatukkal egyre jobban megtanulják irányítani a testüket, amely együttműködést, magabiztosságot, nyugalmat, szeretet, törődést biztosít önmagától a gyermeknek/embernek.
Láthatjuk, hogy nem csak azért kell sportolni és tudatosan mozogni (és itt nem az önfeledt, tudattalan játékra gondolok), hogy jól fejlődjenek a csontjai, izmai. Ez utóbbi több tényezőtől függ, mivel sportolni is lehet nem megfelelően, illetve a sport idejét, intenzitását is túlzásba lehet vinni, valamint a sporton kívül is számít a test igénybevételének, használatának a mivoltja. Azért kell mozgáskultúrát belecsempésznünk gyermekeink életébe, hogy ők harmóniába kerülhessenek önmagukkal és lehetőséget adjunk nekik a fejlődésre minden téren.
Amellett, hogy a gyerek élvezi a testével való kapcsolódást és képességei tárházának felfedezését, megtanulhatja, hogyan kell csapatban dolgozni, esetenként egyénileg, mégis egymást támogatva. Megtanulja, milyen a siker és a vereség érzése, hogyan kell azt feldolgozni, abból felállni és nem feladni, hanem gyakorolni. Mindezekben nagy szerepe van a szülőnek, hogy ezeknek az érzéseknek a megélésében milyen szavakkal segíti a gyermeket! Tehát ez nem csak a gyermeknek lehet egy fejlődési út, hanem egyúttal a szülőnek is, mert új helyzetekbe kerül, ahol a lehető legjobban kell helyt állnia. Figyeljünk arra, hogy mindig szeretettel szólaljunk meg! Mindig gondoljunk bele abba, hogy nekünk mely szavak melengették volna a lelkünket egyes helyzetekben, amikor kisgyerekek voltunk?
A gyermeknek egy közösségben, amelyben figyelnek rá, értékelik, új mozgásokat tanul meg, majd azt gyakorolja, fejlődik önmagával a kapcsolata, a képességei, a kitartása, az akarata, a problémamegoldó képessége, az érzelmi intelligenciája, az agya, az iskolában kapott tudás elsajátításának a képessége, a szociális viselkedése, kiegyensúlyozottabb lesz, önbizalma növekszik; izomzata korai igénybevétele miatt hosszútávú hatását fogja tapasztalni a sportnak (alapizomzata stabilabb szerkezetű lesz), a csontok terhelése miatt, azok sűrűbb csontállománnyal rendelkezhetnek a későbbiekben, anyagcsere folyamataik kiegyensúlyozottabbak lesznek, koordinációs képessége javul.
Nagyon fontos, hogy ne erőltessük azt a sportot, amelyet bármi miatt nem szeret…! Inkább addig keressük az igazit a gyermek számára, amíg rá nem találunk! Így lesz meg a kívánt hatás mind a szülő, mind a gyermek számára! 🙂
