Mondókák lépegetéshez

2023. december 09.

mondókák lépegetéshez

Az itt található mondókák mindegyike a járásra, futásra buzdítja gyermekünket. A mondókák gyakorlása közben a járás napról-napra biztosabbá, energikusabbá válik, s közben nagyszerű szórakozást nyújt a játékban részt vevők számára.

Jár a baba,
járMint a kiskirály,
Szedegeti a lábát,
Kopogtatja bocskorát.


Jár, jár, jár,
Járni is tud már,
Tipeg-topog bocskorában,
Pici baba szép korában,
Járni is tud már.


Séta, séta, sétálunk,
Farkast látunk, elfutunk.


Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már.

Mindegyik mondókának ugyanaz a játéka. A vers alatt a gyermek kezét fogjuk, vele együtt lépdelünk. Az utolsó sornál kiáltunk egyet, és futni kezdünk.

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk,
Csüccs!

Egy újabb klasszikus, melyet mindenki ismer. Kézen fogva sétálunk a gyermekünkkel, majd a végén leguggolunk.

Jár bizony a kisbaba,
Édesanya csillaga,
Uccu, már meg sem áll,
Szállna, mint a kismadár.


Az ajtómig meg vissza,
Aranygyűrűm add vissza,
Mert ha vissza nem adod,
A hajadba ragadok.
Dérr-durr, december,
Hová ballagsz kis ember?


Dombon törik a diót, a diót,
Rajta vissza mogyorót, mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni,
Csüccs!

A fenti három mondóka játéksémája azonos a Sétálunk, sétálunk versikével. Azonban ezeket a mondókákat váltogatva színesebbé tehetjük ugyanazt a játékot gyermekünknek.

Csett, Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök a hátára.
Csett, csett, csett.


Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Szaladj te is, pajtás!


Fussunk, fussunk,
szaladjunk,
Hadd libbenjen a hajunk.

Mindhárom mondóka már a futás világába kalauzolja át a gyermekünket. Játékuk rendkívül egyszerű, és biztosan megkacagtatja a kicsiket. Az első sorok alatt a gyermek hátára kendőt borítunk, és elkezdjük kergetni. Igyekszünk úgy futni, ahogy ő teszi. Az utolsó szónál elkapjuk, és jól megcsiklandozzuk.

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végire.
Ott sem leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.


Menjünk, menjünk, mendegéljünk,
Míg sűrű erdőbe érünk,
A fák között mókus ugrál,
Az árokban nyuszi bujkál.


Nézzétek csak, emberek
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget
hátrafelé nézeget.

Mindhárom mondóka alatt kézen fogjuk gyermekünket, és lassan lépegetünk vele, miközben a lépések ritmusára mondjuk a versikét.

Bal, jobb, bal, jobb,
mennek a majmok,
térdig érő gatyába’,
úgy mennek a csatába.

Első a vezető,
Második a tekergő,
Harmadik a kolompos,
Negyedik a bolondos.

Ennél a mondókánál a katonás ritmus a lényeg. A gyermek kezét megfogjuk, és úgy lépegetünk vele, hogy lábunkat egyenesen kinyújtva magasra emeljük, éppen úgy, mint a katonák.

Mennek a katonák,
Fújják a trombitát,
Budapesten megállnak,
És egy nagyot dudálnak!

A katonás rigmus itt is lényeges, minden egyes szótagnál magasan előrelendítjük a lábunkat, és földhöz csapjuk. Így haladunk a végéig, amikor is megállunk és kezünket a szánk elé téve, trombitát formálunk és trombitálunk.

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba! Hopp!

Gyermekünket kézen fogva, a mondóka ritmusára kacskaringósan vezetjük az úton, az utolsó szónál egy nagyot ugrunk!

Ajánló