Egy kisgyermek ismétléssel tanul. Rengetegszer elismételt mozdulatok által fejlődik a mozgása és képes lesz megcsinálni adott feladatok, egyre könnyebben. Bonyolultabb mozdulatsorokat tud majd kombinálni, és egyre ügyesebb lesz. A beszédnél ugyanez a helyzet, minél több szót ismer a gyermekünk, annál könnyebben és pontosabban tudja kifejezni magát. Vagyis a szókincs fejlesztése is hasonló módon történik, rengeteg ismétlésre van szükség, hogy megmaradjanak a szavak és a jelentésük is a kicsi fejében.
Óvodás kor kezdetén mintegy 500 szóból áll a szókincsük a gyerekeknek, de naponta vagy 20.000 szót mondanak ki. Állandóan beszélnek, rengeteg ismétléssel, ami fárasztó sokszor, de nekik nagyon hasznos, hiszen közben gyakorolják a hangképzést, hogyan hajlítsák a szavakat, milyen összetételekben használhatják (kezdetben össze-vissza párosítgatnak, hogyan hangzik jól). Játszik a szavakkal. Ezekbe a játékokba mi is bekapcsolódhatunk, egy-egy gondolatát továbbfűzve ismertethetjük az adott mondatba illő más szavakkal, kifejezésekkel.
A legtöbb új fogalmat a mesék révén csempészhetjük életükbe. Mesehallgatás közben belső világukban elképzelik a történetet, szórakozva és könnyedén tanulnak általa új szavakat. Sok esetben ők is elkezdenek egy mesét, kitalált történetet, aminek alapját lehet, hogy a való életből, vele megtörtént eseményekből meríti. Miközben feldolgozza a történetet, továbbfűzi, tanulja a helyes reakciókat (mi lett volna, ha ezt és ezt csinálom), és közben megtanul számos új dolgot és kifejezést is. Ilyenkor törekedjünk mi is arra, hogy továbbgondoljuk minél színesebben és szerteágazóbban a történeteket, számos új ismerettel tarkítva tanítsuk észrevétlenül.
Általában érzi rajtunk a gyermekünk, hogy mennyire foglalkoztatnak minket a vele való történések, és ha mi időt szánunk rá, és megbeszéljük vele a napi eseményeket, ő is be fog számolni az óvodában történtekről, a barátairól, és hogy mivel és hogy telt a napja. Sokat fejleszt a szókincsen a velünk való minél több beszélgetés. Utazás közben, vagy otthon, ha sütünk-főzünk, barkácsolunk, és ő ott lebzsel körülöttünk, kezdeményezzünk vele beszélgetést. Párbeszédes formában tanítsuk meg új dolgokra akár az adott cselekvésről (mit csinálunk, miért csináljuk, stb.), vagy a mindennapi élet eseményeiről bővítsük tudását. Minél több mindent hall tőlünk és minél több szófordulatban egy-egy kifejezést, annál könnyebb elhelyeznie a saját mondandójában úgy, hogy már meg is érti a jelentését, és helyesen használja a szavakat.
Vannak olyan fogalmak, amit neki még nehezebb megértenie, ilyen például a halál. Biztos, hogy nagyon érdekli ez a téma, és minél inkább óvjuk a rideg valóságtól, annál inkább nem teszünk ezzel jót. Bár kicsi sok mindenhez, az ő szintjén el lehet neki magyarázni az élet értelmét, a természet rendjét. Ha őszintén válaszolunk a kérdéseire, akkor nem marad benne félelem, meg tudjuk nyugtatni.
Sok esetben kérdez gyermekünk bonyolult dolgokat, amiken mi már felnőtt fejjel nem gondolkozunk, hogy mélyebben érdekeljen minket. Mi sem vagyunk mindentudóak, nem is kell, hogy ilyen színben tüntessük fel magunkat a gyermekünk előtt. Kérdezhet sok olyan dolgot, amihez mi nem értünk, nem tudjuk. Ilyenkor nem jó elintézni egy vállrándítással, hogy nem tudom, és kész, hanem mondjuk meg neki, hogy „Utánanézünk majd együtt a könyvekben, jó?”. Ezt örömmel fogja várni, hiszen ez egy érdekes közös program lesz velünk, ahol mindketten tanulunk valami újat.
